Dr. Puskás Csaba:
Puskás Csaba vagyok, 1964-ben születtem Szatmárnémetiben. 1982-ben érettségiztem az akkori 5-ös számú Ipari Líceumban és 1989-ben végeztem a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem általános orvosi karán. Két évet Szilágysomlyón gyakornokoskodtam, majd két évet Szilágykövesden általános orvosként dolgoztam. Ezalatt ismertem meg Zilahon a feleségemet, Saroltát és onnan hívtak Szatmárra dolgozni a szatmári kollégák a frissen megnyílt Caritas Orvosi Központba. Azóta is a Caritasnál dolgozom családorvosként. Feleségemmel három gyermekünk született.
Édesapám gyermekkorom óta a Láncos templom presbitere, édesanyám pedig értem hűségesen imádkozó asszony volt. Komoly vallásos nevelésben részesítettek, de édesanyám imái csak ötödéves egyetemi hallgató koromban hallgattattak meg, amikor személyes elköteleződésben vállaltam Krisztus követését.
A szatmárnémeti Új Remény Egyesület elnökeként támogatjuk a városunkban és környékünkön élő rászorulókat és hátrányos helyzetű embereket anyagiakban és lelkiekben egyaránt. A Bonus Pastor Alapítvány önkéntes munkatársaként pedig szenvedélybetegek számára támogatói csoportot működtetünk már négy éve.
A Németi Református Egyházközség presbitereként ért a váratlan megkeresés, hogy vállaljam el az egyházmegyei főgondnoki tisztséget. Több érv szólt ellene és több mellette is. Több barátom véleményét kikértem és sokat harcolva, végül a következő igevers billentette ki a mérleg nyelvét: "... ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői" (Zsoltár 127:1). Tehát nem emberi személyeken áll vagy bukik az egyház épülése, hanem az Úr akaratán. Kiválaszthat akár olyan alkalmatlanokat is, mint én: ha az Úr akarja, a ház épülni fog.
Szeretnék ebbe az akaratba beilleszkedni, és társuk lenni mindazoknak, akiknek szívügyük a református egyházunk gyarapodása és jövője. Új generációs presbiterek nevelésével, ifjúság bevonásával, diakóniai munkával, családközpontú bibliaórák tartásával stb. ez meg is valósítható.